MyOTHERSIDE

V. Varga TiborKét csoda között Álom az amikor kinyitod a szemed, Álom után, szürke reggel és a valóság megreped Elnyel valami latyakos havaseső, csúszós, Néhol megfagyó, néhol felolvadó csapadék És tudod, hogy ha belelépnél egy szürke tócsába Egybeolvadnál vele, vagy…

V. Varga TiborFehér Eljött valami fehér, magával rántott az éjbe. Fehér éjjelből fehér nappal, pont úgy ahogy kérte. Átfehéredtem, fehér a zaj, fehér amit mondok, Fehérbe köpenyve burkolózva most hófehér vért ontok, Fehér a bűnbánat, fehér a gyalázat, fehér…

V. Varga TiborKémia Nyári zokogás könnycseppjeinek maró savával közömbösül most valami erős bázis, minden fájdalmam alapja.   Vízként hullik le a semmi a földre arcomról, És valami örökérvényű só cserepesedik ki. Száraz a szemhéjam alatta.

V. Varga TiborGolyó A fejemet most kék kristályok szakítják szét, Csilingelve törik miliárd darabra agyam, Szétrobbanó lapvékony hangján fenődik élesre Egy sikoly, valami olyan, ami ha meghallok, Utolsóként hallok meg és az utolsó lesz Amit meghallok. Kék kristály, kék…

V. Varga TiborFelébrednék Felébrednék izzadtan, sírva ébrednék sötét álomból, Sírva ébrednék látva a múltat, átélve újra mindent, Véres könnyekkel, szétrobbanó szemmel nézném Végig újra azt ami volt, ami van, a bennt, a kintet.   Ébrednék már hipnózisból,…

V. Varga TiborÍgy alakult A hosszú séták városára most lezuhant az este Az utca csendes, a tér sötét, sötét most minden, Egy ablakban villan fel fény, majd elalszik csendben. Én a várost járom, megint céltalanul keresem a semmit.   A semmi talált meg engem, ideűzött,…

V. Varga TiborBocsánat Egy harapás a ködből és végre semmi leszel, Nekimész a levegőnek, egybeolvadsz a fehérséggel. Vágni lehet a pillanatot amikor így jelensz meg, Páraköntösben, fehér tógában kérve bocsánatot, Mialatt leszáll az este és minden szürke lesz, Majd…

V. Varga TiborFeleső Tócsából felfelé, mocskosul esik az eső Pocsolyákból pocsolyákban lépek. Felfordult teknővilág, elázott képek, A feleső feleselő vizeket elnyeli egy felhő, Magasan fenn, hogy mindet visszadja, Egyszer, egy másik napon, váratlanul, Amikor már…

V. Varga TiborTiéd Ha emlékeznék a sorokra kiköpném őket egy lapra, Talán összeállna valami értelmes a tintából amit Magadba szívhatsz, megehetsz, magaddát tehetsz, Így lennék egy kicsit te, s te egy kicsit én, majd Együtt mosolyognánk meg, hogy igazából már az…

V. Varga TiborVillanykörte Egy eltört villanykörte wolfrámszála Épen maradhatott, átjárta még testét a hő. Majd mint mindenből, elszállt belőle az élet. Kihűlt atomjai már nem siratják a rengeteg Felesleges hogyant, mit s miértet, Elhalgattak.…

V. Varga TiborPéntek este Belélegezni szőke hajszálakat, Kilélegezni azt, mi mindenható, Csak arra vágyni ami nem a tied, Talán ez az este nem neked való.

V. Varga TiborMozdulatlanul Ha elbújtál valahol, most már előjöhetsz, Elmúlt az idő, épp most éppen most van. Megállt minden óra, mozdulatlan Embertömeg egyként él most holtan. Néhány ezer esőcseppnyi sziklaszilárd kristály, Nem jutok közelebb…

V. Varga TiborElcserélt éjszaka Füstkarikákat ereget a malmöi éjszaka, A ma éjjel más, most nem jutok haza, Itt maradok a dalban, itt maradok a füstben, Valami végtelen zajban, bajban, csöndben, Én csöndben, úgy várom, úgy ér a reggel, Feltesz egy…

V. Varga TiborVan úgy, hogy Van úgy, hogy sikerül Van úgy, hogy nem, Van hogy pénzérme Landol fej-vagy-írás Szívemen.

V. Varga TiborSzünet   Ha kimarad néha fáj, Üsse kő, mondod. Az élet megy tovább, forog a kerék, Egy darabig nélküled is forog, Holnap is ma lesz, ezt te is jól tudod. Felébredsz, fenn leszel, megy tovább, Jár pályáján a nap, s ha végre…

V. Varga TiborAz órás   Évek óta semmi egyéb, csak kattogás. Vásárló nincs, csak millió időtlen kincs, Némelyik időnként meg-megáll, Beáll valami lassú, fáradt időhalál, Ő meg csak várja a nemtudommit, És néz a semmibe, lassan fogy a teste, Kakukk szól neki, ha…

V. Varga TiborVágy   Valakinek, aki nem sejtette, nem is sejti és soha nem is fogja sejteni, hogy ez neki szól.   Rád gondolok, gyűröm a mát, majd magamra és gyűlölöm. Magunkra gondolok, és megerőszakolom a másodpercet, Szétszakítva néhány idősíkot, kárt téve a…

V. Varga TiborIs   Pont az a pillanat kell most, amikor a a fény úgy játszik a bőröddel, Hogy pár másodpercre ugyanolyan színű lesz, mint körülötte A levegő, a nap, az ég, a semmi. Akkor szeretlek a legjobban.   Hajolj le, bújj el a világ elől, add át magad a túloldalnak,…

V. Varga TiborNéha   Elfeledjük néhányszor a múltat, Máskor kikristályosodik az idő, És pillanatok emlékének áldozunk. Néha egészen kikapcsoljuk magunkat És valami párhuzamos világban Ejtőzünk, végtelen függőágy ölel, És bőrünk végigfut a lenvásznon, Míg…

V. Varga TiborLacrima   Egy könnycseppben fordul meg a világ, Felfordult álmok oldódnak fel sóban. Tűnékeny képek, de úgyis mindjárt vége, Aszályos földbe szívódó valótlan.

V. Varga TiborSzabadságNéha olyan a szabadság,Mint más bőrébe bújni egy kiváncsi hajnalon ésbehunyt szemmel biciklizni átegy végtelen, üres betontavon.Nem látni semmit, csak érezniValami szagtalan menetszelet,Tudva, hogy nem ütközöl soha,Csukva tartani a szemed.

V. Varga TiborTenger Csodálkozva kavarog magában a föld, emészti a vizet,Sós könnyei keverednek a tengervízzel, homokszemekKözött emelkedik, süllyed, csobog valami régi ajándék,A kiszáradt partot lassan átnedvesíti a tajték.

V. Varga TiborVáltozásValami újat ízlelve költözik belém a más.A szennyesemet gombócba gyúrom,A szoba sarkában landol egy vallomás.Nyugodt légzéssel hasít szét a változás.

V. Varga TiborÜvegtéglák   Egy vastag tükröt kérek, olyat amiben nem látom magam, Egy torz szemüveget, egy csorba üvegszilánkot, Egy súlyos üvegtéglát s vele valami elmosódott világot Egy olyat, ami mindig mást mutat, mint amit kéne, Azt emelném most a szemem elé,…

V. Varga TiborFüstkarikákKözépen semmi, körülölel a vég,Alattam valami föld, de bennem van az ég,Füstből születtem és kárba fogok menni,Egyszerre létezem, de vagyok mégis semmi.