V. Varga TiborGolyó
A fejemet most kék kristályok szakítják szét,
Csilingelve törik miliárd darabra agyam,
Szétrobbanó lapvékony hangján fenődik élesre
Egy sikoly, valami olyan, ami ha meghallok,
Utolsóként hallok meg és az utolsó lesz
Amit meghallok. Kék kristály, kék kristály,
Valamikor télen megfagytál, azóta nincs
Élet, nincs halál, valahol levitálsz a kettő
Között és tudattalanul várod a golyót,
A halálmentő golyót, ami majd összeköt
Bőrt, csontot és agyvelőt. Simíts végig az
Idegeken, az aprófát nem töröd úgysem
Kisebbre, az egészet is csak összekuszálod,
Halott agyamban gondolatot csiszol majd
Egy mikroszekundumnyi lövedék.
Utolsó kommentek