MyOTHERSIDE

 V. Varga TiborKeringő   A mellkasodra hajolva hallgatom ahogy a szíved ütemre tart életben, Egy régi dallamra keringőzik a jövő. Lassan lecsukódik a szemem, de még hallom: egykettő, egykettő, egykettő, egykettő. Cipők halkuló kopogása álomba fordítja életed.

 V. Varga TiborÁlom   Elfelejtettem az álmot, de érzem. Egy emlék-éterből formált penge A nyakamat csókolva suttog fülembe, Elárulja mitől félek.   Kora reggel, zavart zsibbadás, Valami ott maradt, hátul. Éles Késsel az agytörzsbe vájva Keresem önmagam.

 V. Varga TiborTéli álom   Képkeretből kitört illékony emlék, Egymást néztük, kezem a válladon. Most téli álomból ébredve tűnődünk Az üveg-időbe zárt hosszú éveken, Mint jég marta olvadt levelek, Sötétbarna rohadás.

 V. Varga TiborLépted   Bizonytalan léptedre figyelek, De csak azért mert szeretlek, Nekem mindegy merre mész. ... Fenn csillagok olvadnak össze, És együtt zuhanunk valami Megfoghatatlan felé, egy Lépés, pár csillag, még mindig Nézlek, de azt hiszem egyre Inkább tudni akarom mi a cél.  

 V. Varga TiborAz űr   Mindig foglalkoztatott az űr, Ahol egy a szín, a távolság, és az idő.   A szín: fekete. A legsötétebb fekete, Amit valaha láttál. Mély, beszippant, Végtelen tömegű tölcsér. A távolság: messze. Olyan messze, Ahonnan még senki nem tért vissza, Egyre táguló végtelen…

V. Varga TiborLáthatatlan tinta   Háttérszínű tintatócsa, Láthatatlan tintafolt. Tiszta lappal kezdtünk bele, Majd mindenre tinta folyt. Mindent átitatott, a lapok A naplóban összeragadtak, És a legtöbb mondat helyet cserélt. A jelenhez nincs erőnk, így A múltat változtattuk meg.

V. Varga TiborPéntek este   Távoli dudaszó, beszűrődik a város zaja, Újabb magányos péntek éjszaka. Porosodom, mint padláson hagyott múlt- morzsa, kulcsra zárva üres házban, Rozoga emlék min feledés -máz van, Emlékezők nélkül, az vagyok, egyedül, Elhagyott a minden,…

V. Varga TiborBudapest   Ma beleszippantottam a levegőbe És Budapesten voltam, télen, a havas kürúton, Valahol a Wesselényi utca körül, hajnalban, Egy átmulatott, részeg éjszaka után. Egy lélegzetvétellel engem szívott be város, És én sírni kezdtem, csukott szemmel,…

V. Varga TiborSzétszerellek   Mióta fel-alá jársz az agyamban, Kopogó cipőkkel, untalan, Mióta te töltöd ki minden órám, Belehasítasz az éjszakába, Te szokatlan ritmus, dallam... Azóta próbálok megszabadulni Magamtól, azóta próbállak Meg esténként szétszerelni…

V. Varga TiborSirató   Mi lesz velem ha elveszítelek, Ki lesz aki ír nekem, aki belülről ragyog, Ki lesz aki ír rímre rímet, aki tudja a címet, Aki ismer, aki lát, aki tudja ki vagyok? Mi lesz, ha eltűnsz, vajon ha temetnek, Ki búcsúzik tőled és vajon mond e majd verset? Mi…

V. Varga TiborMagamra hagytál   A hetedik napon megpihent, Csak hogy hétfőn újrakezdje, Egy új világot teremtsen. Teljes munkaidő plusz túlóra, Alvás nélkül, miért is figyeltél volna rám amikor elestem?   Magamra hagytál? Minden között, Vagy inkább - mindennel…

V. Varga TiborPárhuzamos univerzum   Egy párhuzamos univerzumból Valaki felém int, Egy másik dimenzióból Valaki rámkacsint. Megszületik egy gondolat.   Őrült sebességgel zuhan Önmagába az idő, Szél támad ahogy találkozik Levegő és antilevegő, Semmivé válik a…

V. Varga TiborFeltöltve   Átvonul rajtam, rázkódom, Apró villám csapott belém. Bizsereg, zizeg a tér, Egyszerre tüzel minden ideg, Egyszerre meleg, Egyszerre hideg, Ereimben egy fél pillanatra Megáll a vér. A másodperc törtrészére Fémből vagyok, Lebegő…

V. Varga TiborIllat   Ha illat lennél, azt hiszem tetszenél, Téged választanálak. Beszippantanám mindened, Te esőáztatta avar az erdőben, Pár másodperc alatt Eggyé tennélek a semmivel.

V. Varga TiborInsomnia   Megbántam hogy kimozdultam, Az ágyamban a helyem, Egy újabb átszendvedett éjjel Izzadt fekhelyemen. Napok óta itt, napok óta fenn, Kizökkentett a felfoghatatlan. Lehunyom a szemem. Várok. Talán nem jut eszembe Semmi és lassan vége, Néhány óra…

V. Varga TiborInkább télen ismerj meg...   Inkább télen ismerj meg, fülledt, párás buszokon, Ablakokon lecsurgó vízcseppek között, Amikor váltja egymást hideg és meleg. Félúton, az alagútnál, ahol a legzsúfoltabb a busz, Inkább akkor szólíts meg.   Söpörd ki az…

V. Varga TiborAz óceán   Ezernyi mérföld, végtelen könnyár, A sziklás partok - megannyi ránc. Apró szigetek, száz nem feledett gaztett S a sok öböl mind hazug románc. A tengerszoros félelem a múltból, Abból a torkolatból a jövő kísért, Mély árkokban tűnik el a…

V. Varga TiborA seb   Megtöltött három év, elrepedt a testem, Vágni kellett volna, hogy szép legyen a seb, De megtörtént, mindjárt kifolyik minden, Gyönyörű a fájdalom és már minden élesebb, Látom mi történt, látom mi volt tegnap, Minden egyes múlt-pillanat értem…

V. Varga TiborHaláltánc   Az erkély korlátjára lépek, Délután vihar volt. Reszketek a félelemtől, De a mennyezetnek támaszkodva Állok a sötétben, Alattam sokemeletnyi űr, Felettem már csak néhány felhő Takar el messzi csillagokat. Állok a korláton, kezem Hűvös…

V. Varga TiborMa éjjel   Leragadnak szemeid, Elszállt feletted az este. Nehéz szempilláid alól Néha a csuklódra lesve Néha a faliórát keresve, Most álmosan pillantasz Rám, az itthagyottra. Nem aludhatsz, most beköltöztem szemedbe, Nem lesz ma álmod. Ma egész éjjel…

V. Varga TiborA tél városa Most vagy az igazi, betemeti utcáid a hó, Üresen várakozik az első szerelvényre Egy vacogó metrómegálló.   Megfagytam benned, magadévá tettél, Örökbefogadott a jeges város, fiává Tett párod, a hideg tél.   Soha nem volt lelked…

V. Varga TiborFájdalom Szétszakadt húsomból sóhajt a jövő, Szétszakítja az izmot a láz. Távoli inak mélyéről pár csepp Alvadt vér a fájdalomról magyaráz.

V. Varga TiborIdőbilincs Hétről hétre várok, Várok arra, ami nincs. Vérző csuklómon lötyög Egy önként viselt bilincs.   Rozsdás, idő-ette fémből Kovácsoltad nekem, Azt súgtad fülembe – Ha akarom, viselhetem.   Csontig hatol a fém, Fáj, de vele élek a…

V. Varga TiborHold Fénylik a Hold, minden nappal nagyobb. Balról hományos kontúrral Az éjszakába ragyog.   Talán suhan az égen, csóvát húz az éjbe? Titkokat súg, a te füledbe, Elmosódott széle?   Vagy egy helyben vár, vár téged haza? Együtt kérlel ő, a…

V. Varga TiborArctalan lány A hetek hidak hétvégék között, Az álmok jobb napokat is láttak, Éber, zavart, hosszú éjszakák Követik a még lassabb mákat.   Előre és hátratekintek, arctalan lány, várom hogy átkarold a vállam, hogy együtt ringjunk örökké Valami…