V. Varga TiborIs
Pont az a pillanat kell most, amikor a a fény úgy játszik a bőröddel,
Hogy pár másodpercre ugyanolyan színű lesz, mint körülötte
A levegő, a nap, az ég, a semmi.
Akkor szeretlek a legjobban.
Hajolj le, bújj el a világ elől, add át magad a túloldalnak, ne látszódj!
Csukd be a szemem, vagy zárd ki máshogy a mást, engem nem érdekel,
Csak legyél az, aki akkor voltál,
Amikor még nem tudtam: létezel.
Fal vesz körül minket. Láthatatlan, de erős, mint a gyémánt,
Te szeretsz engem, és én szeretleg téged, csak az idő bánt, éget.
Inkább alszom, hátha csak álom és felébredek és...
és vége, nem vagy többé és álomba öl megint a vágy.
Utolsó kommentek