MyOTHERSIDE

V. Varga TiborEgy szavadba Kis egyedüllétbe kis keserűség, Fáradtan lihegő önsajnálat Futja köreit a szobámbam, Besüt az árnyék.   Egy szavadba kerülne, És magamra találnék.   De csend van. Csend van kint, És csend van bent, Némán néznek rám A múltból…

V. Varga TiborLasszó Megfogom valami sötét füst végét, Lasszót csinálok a jövőből. Markomba zárom és elkaplak Nyakadon szorul minden ami még nem történt meg.

V. Varga TiborPenge   Hajszálvékony suhanás, egy penge szántja a világot Láthatatlan él, atomokat kettészelő valóság, Most vágott ketté egy gyönyörűszép álmot. Párhuzamos életek, önmagukat sem ismerő emberek Meghaltak majd kétszer újjászülettek. Meghasadt magam…

V. Varga TiborÁllj Minden keserű a palack nyakában gyűlt össze, Pohárba öntöm mindazt ami fáj. Apró kortyokban iszom újra a múltat, És nincs senki aki az mondaná – állj.

V. Varga TiborA levél Hallgatom a tollam sercegését, Betűk gördülnek papíron, gondolkozom, Miért hallgatózom miközben írok És hogyan gondolkozhatok ezen, Miközben rendben összeszedett Tollcsíkok élednek fel kezem alatt. Telik az idő, betelik a papír, Görnyed a lap a…

V. Varga TiborVissza Visszafele pörgő másodpercek, Unalomba vesző hetek, mindent láttál már, A saját életed. Felolvad szemedben egy Visszafolyó könnycsepp, újra éles lesz minden Ami múlna. Mondd meddig mész vissza a múltba?

V. Varga TiborFelejts Felejts, törölj, csiszold tisztára magad, Papírvékony látomás legyél, roggy össze A súlytalanság alatt. Légy átlátszó, vagy tükör legyél inkább, lássák mások kivé lettek és kivé lettél te, akit a szerelem gyalult meztelenre.

V. Varga TiborBalsejtelem Azt sem tudod miért, de ott van, Idegsejtek habfürdőznek gondban. Elszáll feletted az árnyéktalan semmi, Nem tudod többé az agyadból kiverni. Megszakad a ritmus, fogalmad sincsen Miért lett hirtelen oly fekete minden.

V. Varga TiborFelébreszt álmomból... Felébreszt álmomból a keretnek verődő ablak, Széthessentve álomlényeket, hallgatlak, Hallgatlak eső, hallgatlak őszi idő, érezlek szellő. Vár rám valami ott kint, talán csak valami Homályos éjszaka, szemüveg nélkül, életlenül, De…

V. Varga TiborAz időutazó   Egy kivánság, repül az idő. Nincs szükségem Gombra, tudományra, dzsinnre, csak egy álom kell, Egy álom, miből nincs ébredés, lecsukom a szemem,   Előttem feketeség, majd színek, majd formák, majd illatok, lassan képes vagyok felfogni hol…

V. Varga TiborÉbredj Mindened átfagyott, kulcslyukon át süvít a hideg Az utolsó ruhád is magadra teszed, takaró alatt Vacogva imádkozol hogy teljen az idő, rideg Teled váltsa fel az olvadó tavasz.   Jéggé vált az álmod. Megfagyott szereplők kék-fehér filmben zörögve…

V. Varga TiborÚjra Újra életet ébreszteni testben, Hajnalt adni annak ki feledte Milyen lélegezni a felszálló párát, Kinek nem díszítik színek az álmát, Ki már rég nem gondolt reggelekre, Téli álomban zuhant csak remegve, Markolva könnyáztatta párnát. Hervadt…

V. Varga TiborVigaszom lehetnél Nedves, meleg estén vigaszom lehetnél, Elhinthetnéd hitedet, elhitethetnél hiteltelent, Hinném amit hiszel, hinnék neked bármit.. Párás, meleg estén, lustán, az egész világ ásít, Egymásban lehetnénk, átfoghatnánk a jelent, Elmesélhetnéd…

V. Varga TiborAz örök elégedetlen Az örök elégedetlen nappal éjjelt akar Éjjel pedig kívánja a napot, Nappal millió pontot kíván az égre, Éjjel csupán egy fénylő csillagot. Ahogy esteledik, egyre kevéssé kell az éj, Hajnalban pedig újra vágya lesz a sötét, Ám van…

V. Varga TiborFej vagy írás Pénzfeldobással döntöttem el négy perccel ezelőtt, Hogyan éljem az életem, hogy formáljam a jövőt. Így tudtam csak rávenni magam valami változásra, Ha írás lett volna, talán várok tovább a világra.

V. Varga TiborSzétesett óra Szétesett az órám, akkor most... Akkor most az idő is megállt? Várhatok míg valaki megjavítja? De várjunk (várhatunk, most nincs idő, Illetve de, éppen, hogy most van, Éppen most várhatunk hosszasan...), ha megállt az idő, megállt…

V. Varga TiborLáthatatlan Lenyelni egy pirulát, várni amíg hat. A sarokban valami formátlan isten bólogat Leveszem a sapkám, a gyógyszer volt az első Levetkőzöm lassan, most semmi sem késő. Meztelenül állok a tükör előtt, nézem Ahogy lassan olvad fel benne a…

V. Varga TiborTitok Van itt valami, valami elfeledett, sötét, Koszos, szöszös, poros valami, egy hazugság... Poroljuk le együtt, nézzük meg üvegből van e.   Átlátszó.   Érthető, karcos, de mégis tiszta, Ha a nap felé fordítanád hallanád a hangját, És ha…

V. Varga TiborHajnalban Hajnalban felkeltem, kisásított magából az ágy. Felültem, még senki sem volt ébren, egyedül Figyeltem hogyan lesz feketéből szürke, Szürkéből kék, kékből sárga az utca, Hogyan lesz hangtalanból zűrzavar, Halálból káosz, álomból…

V. Varga TiborA szerelem városa A szerelem városában is vannak Kocka alakú utcakövek, omladozó falak, Elhagyott utcák, koszos, hangos madarak, Embertelen emberek és itt is van csend, Itt is lent a fent, sőt itt is fent a lent. Megannyi összecsengő lényegtelen részlet, Talán…

V. Varga TiborVége Egy elfeledett mozifilm utolsó képkockája, Ottmaradt feketeség, letörölt könny, az utolsó szó is felzuhant az égbe. Nem maradt más, mint hazamenni Egyedül, nincstelenül, összezavarodva, A jéghideg levegőbe suttogva, hogy vége.

V. Varga TiborKi vagy? Egy csészényi valóság - minden ami megmaradt: Kihűlt kávé, hideg aroma, fáradt zacc, este van. Fenn akarok maradni, látni akarom a csillagot, Látni akarom mindazt ami megváltoztatott.   A kávénak hűlt helye, megemésztettem míg Engem emésztett a…

V. Varga TiborVálás Hallgatom az elfáradt óra ritmustalan ketyegését, Néha rápillantok a rángatózó mutatóra, kileng a bánat, Egy merülő elem, egy időtől ragacsos fogaskerék Zajában siratom anyámat s apámat.

V. Varga TiborFestés Élni úgy, mint festeni szobát bemeszelni minden falat, az ajtót meg az ablakokat, rakódik, csöppen a festék, egyenetlen rétegekkel szűkül a tér, fullad a világ, mígnem az egészet betölti a hömpölygő fehér ragacsos gyötrelem, Egy…

V. Varga TiborÉjjeli zene Fiatal az éjszaka, szétrobban egy hangjegy, Szinte félálomban kottázza a zenét a Hold, Unottan szolmizál egy pislákoló utcalámpa Először átgondolja, majd egy új sort told A félkész műhöz, aztán tanácsra várva Rámtekint, rám a zenéhez nem…