MyOTHERSIDE

 V. Varga TiborÁlom   Elfelejtettem az álmot, de érzem. Egy emlék-éterből formált penge A nyakamat csókolva suttog fülembe, Elárulja mitől félek.   Kora reggel, zavart zsibbadás, Valami ott maradt, hátul. Éles Késsel az agytörzsbe vájva Keresem önmagam.

 V. Varga TiborTéli álom   Képkeretből kitört illékony emlék, Egymást néztük, kezem a válladon. Most téli álomból ébredve tűnődünk Az üveg-időbe zárt hosszú éveken, Mint jég marta olvadt levelek, Sötétbarna rohadás.

 V. Varga TiborLépted   Bizonytalan léptedre figyelek, De csak azért mert szeretlek, Nekem mindegy merre mész. ... Fenn csillagok olvadnak össze, És együtt zuhanunk valami Megfoghatatlan felé, egy Lépés, pár csillag, még mindig Nézlek, de azt hiszem egyre Inkább tudni akarom mi a cél.  

 V. Varga TiborAz űr   Mindig foglalkoztatott az űr, Ahol egy a szín, a távolság, és az idő.   A szín: fekete. A legsötétebb fekete, Amit valaha láttál. Mély, beszippant, Végtelen tömegű tölcsér. A távolság: messze. Olyan messze, Ahonnan még senki nem tért vissza, Egyre táguló végtelen…

V. Varga TiborLáthatatlan tinta   Háttérszínű tintatócsa, Láthatatlan tintafolt. Tiszta lappal kezdtünk bele, Majd mindenre tinta folyt. Mindent átitatott, a lapok A naplóban összeragadtak, És a legtöbb mondat helyet cserélt. A jelenhez nincs erőnk, így A múltat változtattuk meg.