V. Varga TiborKét csoda között
Álom az amikor kinyitod a szemed,
Álom után, szürke reggel és a valóság megreped
Elnyel valami latyakos havaseső, csúszós,
Néhol megfagyó, néhol felolvadó csapadék
És tudod, hogy ha belelépnél egy szürke tócsába
Egybeolvadnál vele, vagy eggyé válnál a köddel
Ami mintha egyszerre szállna fölfelé és
Zuhanna le, hatalmas erővel préselve a földhöz,
Amikor pislogsz egyet és ráébredsz az nem-valóra,
Zümmög a messzeségben egy ébresztőóra,
De te úgy döntesz hogy inkább ottragadnál valahol
Két csoda között egy üres szobában, ahol
Csak a végtelen falak és egy távoli
Hang emlékeztet arra, hogy élsz.
Utolsó kommentek