V. Varga TiborNéha
Elfeledjük néhányszor a múltat,
Máskor kikristályosodik az idő,
És pillanatok emlékének áldozunk.
Néha egészen kikapcsoljuk magunkat
És valami párhuzamos világban
Ejtőzünk, végtelen függőágy ölel,
És bőrünk végigfut a lenvásznon,
Míg végül egybekulcsova kezeinket
Ismerjük be csendesen önmagunknak
Hogy változunk.
Utolsó kommentek