V. Varga TiborBocsánat
Egy harapás a ködből és végre semmi leszel,
Nekimész a levegőnek, egybeolvadsz a fehérséggel.
Vágni lehet a pillanatot amikor így jelensz meg,
Páraköntösben, fehér tógában kérve bocsánatot,
Mialatt leszáll az este és minden szürke lesz,
Majd teljesen sötét. Koromfekete éjben tűnsz el végleg,
Nem mész el, csak átadod magad a semmilétnek.
Mondanám hogy viszlát, de nem hatna őszintének.
Utolsó kommentek