V. Varga TiborElcserélt éjszaka
Füstkarikákat ereget a malmöi éjszaka,
A ma éjjel más, most nem jutok haza,
Itt maradok a dalban, itt maradok a füstben,
Valami végtelen zajban, bajban, csöndben,
Én csöndben, úgy várom, úgy ér a reggel,
Feltesz egy kávét, sivít a szelep, így
Pislog álmosan a város mikor felkel,
Én most alszom el, még zúg a fülem,
Álomba taszító dobhártya remegés
Között álmosan ásít minden idegszál,
Kívülről mindenki éberen figyel rád.
Nem értik miért cserélted el
Nappalra az éjszakád.
Utolsó kommentek