MyOTHERSIDE

V. Varga TiborFájdalom Szétszakadt húsomból sóhajt a jövő, Szétszakítja az izmot a láz. Távoli inak mélyéről pár csepp Alvadt vér a fájdalomról magyaráz.

V. Varga TiborÁllj Minden keserű a palack nyakában gyűlt össze, Pohárba öntöm mindazt ami fáj. Apró kortyokban iszom újra a múltat, És nincs senki aki az mondaná – állj.

V. Varga TiborFej vagy írás Pénzfeldobással döntöttem el négy perccel ezelőtt, Hogyan éljem az életem, hogy formáljam a jövőt. Így tudtam csak rávenni magam valami változásra, Ha írás lett volna, talán várok tovább a világra.

V. Varga TiborVálás Hallgatom az elfáradt óra ritmustalan ketyegését, Néha rápillantok a rángatózó mutatóra, kileng a bánat, Egy merülő elem, egy időtől ragacsos fogaskerék Zajában siratom anyámat s apámat.

V. Varga TiborPéntek este Belélegezni szőke hajszálakat, Kilélegezni azt, mi mindenható, Csak arra vágyni ami nem a tied, Talán ez az este nem neked való.

V. Varga TiborLacrima   Egy könnycseppben fordul meg a világ, Felfordult álmok oldódnak fel sóban. Tűnékeny képek, de úgyis mindjárt vége, Aszályos földbe szívódó valótlan.

V. Varga TiborTenger Csodálkozva kavarog magában a föld, emészti a vizet,Sós könnyei keverednek a tengervízzel, homokszemekKözött emelkedik, süllyed, csobog valami régi ajándék,A kiszáradt partot lassan átnedvesíti a tajték.

V. Varga TiborVáltozásValami újat ízlelve költözik belém a más.A szennyesemet gombócba gyúrom,A szoba sarkában landol egy vallomás.Nyugodt légzéssel hasít szét a változás.

V. Varga TiborFüstkarikákKözépen semmi, körülölel a vég,Alattam valami föld, de bennem van az ég,Füstből születtem és kárba fogok menni,Egyszerre létezem, de vagyok mégis semmi.

V. Varga TiborIllatValami nedves svéd aromás virágszag,Valami vágott fű, valami dohányfüst,Valami portalan rozsda, fülledt pára,Valami megváltozott tegnapról mára.

V. Varga TiborÖlelésA holnap visszakívánkozik, ölelné a mát,Nyugtatná, csitítaná, karjai közé zárná,Épp ahogy a világról nem tudó unokaKarolná át a sötétben zokogó nagymamát.

Tibi/Bálint - SzeretnékA fehér lap előttem,Éktelenül áll,Éket kerestem eddig,Ékesítem hát.Malmö, 2012 április 29.

V. Varga TiborEgy meggyűrt lepedőEgy meggyűrt lepedő ráncai közülHámozom ki a léggé vált múltat.Diszkrét pontokat összekötveVálasztom szét az elfeledett egybegyúrtat.

V. Varga TiborEllopták csillagomEllopták csillagom, halk-jeges az ég.Magányos bolygó a nagyvilágban,A semmi körül keringek mégEgy keveset; jöhet az űr utánam.

V. Varga TiborHullámzás   Ipszilon tengely mentén oszcilláló pontok, Tajtékzó hab-zuhanás, s egy pillanatnyi csend. Majd a szelet korbácsolva újra nekirontok, Belőlem táplálkozik a nyughatatlan rend.

V. Varga TiborNincs kontroll   Miért érzem úgy, hogy nincs hatalmam Sánta érzéseken, elcsúszott perceken, Hogy miattam nincs ma angyal a hóban, Hogy gyorsulva zuhanok homokszemeken.

V. Varga TiborEsténként a parkban   Egymagam ülök. Nincs velem senki. Léptek valahonnan, hangosan halkulók, Kitágult világban látok egy árnyat mögöttem elmenni.

V. Varga TiborGod/Isten   God is a question: Is there destiny? Isten egy kérdés: Létezik sors? Imagine some nonexisting reality, Képzelet, mely valótlan valós, The Invisible, clinging on your back, A hátadon kapaszkodó Láthatatlan, A rabbit in a wizard’s hat. Egy nyúl…

V. Varga TiborAz ismeretlen holdba tekintve Egy kráterbe nézel és tudod:Ez most valaminek a helye.Talán Neked, talán egy égi testnek lesz ma új neve.

V. VargaTiborHalálom órájánMint elhalkuló fénytelen derengő csillag,talán még van pont két szavam.Mindkettő az lenne, miért, szerintem.Hívő voltam. Miért lettem hitetlen?

Az érzékeim a fűbe hullanak,késő tavasz van, bokrot metsz rajtam a keserű tapasztalat.

V. Varga TiborGyászHa létezik olyan, ami mindennél rosszabb lehet,az az emlékezés és egy hosszú élet - nélküled.Most a világegyetem összes atomja, síró lelkeAzt hiszem veled, velem, velünk van megtelve.

V. Varga TiborAz emberRájöttem hogy miért nagy az ember.Egymagában, szemben a mindennel.Semmit sem ér egy hatalmas erőHa egyszerű és kiismerhető.

V. Varga TiborKettő III. Ellentétben magammal,Én éjszaka élek.Sötét ruhám fehér leszha magamra cseréllek.

V. Varga TiborKettőII. Előttem az autópálya.Mindjárt hazaérek.Izzadok, mert ott vár mindenLehajtón a végzet.