V. Varga TiborEgy szavadba
Kis egyedüllétbe kis keserűség,
Fáradtan lihegő önsajnálat
Futja köreit a szobámbam,
Besüt az árnyék.
Egy szavadba kerülne,
És magamra találnék.
De csend van. Csend van kint,
És csend van bent,
Némán néznek rám
A múltból az istenek.
Elkallódott, jelentés nélküli
Szavak kísértenek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek