V. Varga TiborA szerelem városa
A szerelem városában is vannak
Kocka alakú utcakövek, omladozó falak,
Elhagyott utcák, koszos, hangos madarak,
Embertelen emberek és itt is van csend,
Itt is lent a fent, sőt itt is fent a lent.
Megannyi összecsengő lényegtelen részlet,
Talán nem hiszed, vagy rosszabb – nem is érted,
Pedig mindennél világosabb, egyszerű képlet,
Egy apró molekula, egy apró szerelem,
Egy kimondott napsütés, egy törékeny,
Elmúló, halványuló, voltnincs emlék,
Ez teszi széppé, ez teszi naggyá,
Ugyanazok a falak emelkednek
És épülnek várossá, de titkos receptből
Kevert malter tartja össze a téglák lelkét,
Itt nem csap bele villám egy szívbe sem.
Itt nem hagy egyedül, velem sétál a szerelem.
Utolsó kommentek