V. Varga TiborFestés
Élni úgy, mint festeni szobát
bemeszelni minden falat,
az ajtót meg az ablakokat,
rakódik, csöppen a festék,
egyenetlen rétegekkel
szűkül a tér, fullad a világ,
mígnem az egészet
betölti a hömpölygő fehér
ragacsos gyötrelem,
Egy köbmilliméternyi lég
majd az is elvész, vele
a szoba, s az utolsó ecsetvég.
Utolsó kommentek