V. Varga TiborLáthatatlan
Lenyelni egy pirulát, várni amíg hat.
A sarokban valami formátlan isten bólogat
Leveszem a sapkám, a gyógyszer volt az első
Levetkőzöm lassan, most semmi sem késő.
Meztelenül állok a tükör előtt, nézem
Ahogy lassan olvad fel benne a képem,
Elmosódik, semmi lesz míg előtte várok
Ha lenézek még mindig valami testet látok,
De a többi elveszett, magamnak maradtam.
Nekem az űr, csomagolva, végtelen mély katlan
Mindenki másnak valami látható láthatatlan.
Utolsó kommentek