V. Varga TiborFelébreszt álmomból...
Felébreszt álmomból a keretnek verődő ablak,
Széthessentve álomlényeket, hallgatlak,
Hallgatlak eső, hallgatlak őszi idő, érezlek szellő.
Vár rám valami ott kint, talán csak valami
Homályos éjszaka, szemüveg nélkül, életlenül,
De lehet hogy te vársz rám. Mégis visszaalszom,
Hagyom múlni azt, ami nem volt és nem lesz.
Nem ébredek fel, csak ha tudom – te ébresztesz.
Utolsó kommentek