V. Varga TiborAz örök elégedetlen
Az örök elégedetlen nappal éjjelt akar
Éjjel pedig kívánja a napot,
Nappal millió pontot kíván az égre,
Éjjel csupán egy fénylő csillagot.
Ahogy esteledik, egyre kevéssé kell az éj,
Hajnalban pedig újra vágya lesz a sötét,
Ám van két pillanat, két másodperc
Két törtrésze, amikor a sötét épp
Átmegy fénybe és amikor a nappal
Függönyt húz magára és átcsap éjszakába
Amikor az örök elégedetlen beletörődik
Valami szürke félhomályba, pont az jó neki
Ami van.
Egy-egy pillanatra talán hátra is dől,
Szemét lecsukva, gondtalan.
Utolsó kommentek