V. Varga TiborÉbredj
Mindened átfagyott, kulcslyukon át süvít a hideg
Az utolsó ruhád is magadra teszed, takaró alatt
Vacogva imádkozol hogy teljen az idő, rideg
Teled váltsa fel az olvadó tavasz.
Jéggé vált az álmod. Megfagyott szereplők kék-fehér filmben zörögve próbálják lerázni magukról a kristályokat, de csak porhó hullik, gőzölög valami előbukkanó lélegzet a jégpáncél alól, mozdulatlan minden, de mintha imbolyognának ember alakú megfagyott tömbök, mintha némelyik mondani akarna valamit, mintha eltátanák szájukat az áttetsző jég alatt, nyitott szemükkel is mintha téged figyelnének, mintha lilára vált ajkukat formálnák és azt akarnák súgni a füledbe, hogy
Ébredj!
Utolsó kommentek