V. Varga TiborHajnalban
Hajnalban felkeltem, kisásított magából az ágy.
Felültem, még senki sem volt ébren, egyedül
Figyeltem hogyan lesz feketéből szürke,
Szürkéből kék, kékből sárga az utca,
Hogyan lesz hangtalanból zűrzavar,
Halálból káosz, álomból ébrenlét,
Belőlem valaki.
Te ismertél, te tudnád hogy ez nincs rendjén,
Felkelni? Hajnalban? Kérdeznéd, ráncolnád
A homlokod, hogy mi lelt engem
Miért fordult ki magából a lelkem,
Miért folyik vér ott, ahol nem
Szokott, miért borult fel a rend,
Szűnt meg most a csend.
Megváltoztál. Megváltoztam én is, azt hiszem
Nagyon, máshogy látom a hajnalt,
Azt hiszem most szépnek,
Az éjjelt sem tekintem már
Puszta feketének, inkább valami
Sötét tudásnak, bekebelezek mindent,
Az emlékedet is, így dőlök vissza aludni,
Még van pár órám reggelig.
Utolsó kommentek