MyOTHERSIDE

V. Varga TiborMosolygós fej ☺Görbül a mosoly,felfelé ível,csodás karrier.Mellette szép,vidám csillogás,nevető szemek,arcán megjelentpár nevetőránc is.Olyan kár, hogycsak digitális.

Hívj, hívj! A telefont nézem. Várom a rezdülést. Néha odakapok, de nem az. Valami fantomhang. Oldalrasandítok. Világít? Zümmög? Rezeg? Cseng? Pittyeg? Berreg? Ketyeg? Csend. Végtelen csend. Végtelen csendben várom milyen lesz életem, vagy milyen a halálom.

V. VargaTiborHalálom órájánMint elhalkuló fénytelen derengő csillag,talán még van pont két szavam.Mindkettő az lenne, miért, szerintem.Hívő voltam. Miért lettem hitetlen?

V. Varga TiborA magány Tántorogsz.Minden pillanatbaneldőlnél olyankibaszott pofonokat ada magány.(Rím lehetne rá:talány, a lány, arány,de nem kell,elég volt, aludj el)

V. Varga TiborGyászHa létezik olyan, ami mindennél rosszabb lehet,az az emlékezés és egy hosszú élet - nélküled.Most a világegyetem összes atomja, síró lelkeAzt hiszem veled, velem, velünk van megtelve.

V. Varga TiborA buszonA gyorshetes busz karcos ablakánNéhány apáca és néhány kurvaegyütt néztek át a mai nap hajnalána másvilágra, az Erzsébet hídon túlra. Nem történt semmi,csak egy mentő szirénája...Mindenki visszatért hátSaját világába.

V. Varga TiborSzabadságMost képzeld el azt,hogy Te ülsz le míg a többiek állnak.Te vagy első, az első tapsodra mindenkifejvesztve őrül meg, zeng a vastaps,Te vagy a sztár. Egyéniség, egy egyéniég, egy saját zenit önmagad mennyboltján.Egy kalandvágyó senki ki túlad sarki…

V. Varga TiborPofon Átmegy a kezed,nincs erőd.Légből vagyok.így fogok nevetnimindig ha pofont kapok.szerettél volna?szerettél volna nagyot ütni?szerettél volna ha tudnék?...ha tudnék megfeszülni,meglendülni, visszaütni?szeretted volna azt?faszt...

V. Varga TiborAz ökölAz ököl,lesújtana, és le is sújt, roppan a csont.Nem a csontnak kellett volna eltörnie,hanem valami cserépnek, téglának, fadarabnak,botnak, amit alátettek, amire a ráütöttél.De a csont törött. Két ujj, két kézközép, véres,felhasadt bőr, véraláfutás,…

V. Varga TiborKaland a villamosonElkezdődött a nap,és én azt sem tudtam hogy merre megyek,a villamos örjítő hőségében még idegesítőbbé váltak a legyek,néha kinyílt az ajtó és már vártam a beáramló szellőt,mivel nincs légkondi, de nem jött más, mint izzadt testek,testes…

V. Varga TiborÁLomVan hogy eljátszom az álmot,belefekszem, kihordom,átélem, megeszem, kihányom.Van hogy van három fiamés három csodaszép leányom.Az egyik mindig a legidősebb,de van hogy mindegyik egy és...elalszom.Néha csak égek a máglyán.Máskor engem ér király…

V. Varga TiborMonddMondd meg tudod e állni, hogymegüss, mondd hol fog megállni a kezed a levegőben,mikor fog megdermedni a pillanat, hogy onnan kezdődjönújra minden, hogy lassan elinduljon a kezed és végigsimítson,Hogy végre azt mondd – Mondd, szeretsz? És én azt mondanám:Aludj…

V. Varga TiborÚtonSuhogós esőkabátomban kelnék útra,Nem felejteném otthon a sapkám.Ha az útszélen megkérdeznék: merre?tovább ülnék csendben a padkán. Ez egy belső utazás, egyhelyben járok.Ide nem jöhetnek el barátok. Ide nem.Ide nem jöhet el család, barátnő,itt nem…

V. Varga TiborSemmi másSemmi másNincs változás.A hó hullik,a pillanat illik.És ha mindig ez van,ezt akkor sem illik.

 V. Varga TiborCsomagban érkezel Félreteszem, elveszem.Most már elveszem.Kicsit vacogsz, fázol,Bújj ide.Biztonságban vagy,válaszolok, ha kérdezel,összeraklak, ha szétesel.Elfogadtam, hogy Te is,Hogy Te is csomagbanérkezel. 

V. Varga TiborÜresen Üres a lélek, üres e lap.Csak ez a kettő üresség maradt.Mit kezdjek nélküled? Ha nem lesz több minta?Eresztek, elfolytam, nincsen több tinta,Esély nélkül reszketek a papír fölé hajolva,Ha tele lennék végre, az is üres volna.

 V. Varga TiborVáza Halovány vázad áll csak itt.Te nem.Valahol messze jársz,ott ahol én nem lelemazt ami vagy, ami benned van.Ha van. Ha benned.Egyszer minden vonat elmegy.

 V. Varga TiborÉn vagyok az... Én vagyok az,aki tűzből van,aki ég. Még.Mert egy lehellet,egy kis szél elég...Én vagyok az,egy száguldó autó alattinstabil kerék,egy működőnyitott vezeték,koktélpohárbanmegromlott keverék.Könnyű csontúösszeroppant derék,egy…

 V. Varga TiborA hajléktalan lány Egy naphosszú bókkalmeghajolt a világ előtt.Utcája csöndes lett,egy pillanatra megállt,majd mindenki továbbindult,csak a szél rezzentette megkicsit furcsán a fákat.Ő arccal a föld felé,homloka oly közel a véghez.Néha dobnak valami…

 V. Varga TiborReggel, gyorsan Lehajtom. És olyan gyorsan,mint ahogy az üstökös húz el,lenyomódik néhány gomb,leesik néhány levél,Én csináltam, de mindegy,mert olyan gyorsan, ahogya dolgok történnek,- szépen, rendben, egymás után,és ahogy lecsukom a szememés egy új…

 V. Varga TiborJó lenne... Jó lenne ha érezni tudnámAzt amit más érez.Ha kezem nyújtanám és felsegítenél.Add oda. Belebolondulok.Félős rozoga vállam nem bírja a terhét.Földgolyóként nehezedik rá a bánat.Mint fekete vonat, robog átszenes füsttel a lelkemen.Mondd, hol…

V. Varga TiborAntiremény Tegnap beköszöntött a tél S Te langyos tócsa, jég lettél. És – töprengek – nem nagy ügy, De tudom, azért kemény. Kristályos hangszálaid Hangtalan sikolyából Ordít az antiremény.   Antiremény – messze van, Messze van a…

V. Varga TiborEsti ima Most, hideg víz, benned úszik élettelen testem. Életemet habjaiddal a múlt vásznára festem. Úszom, úszom, úszom a távolba, a semmibe, énistenem, jóistenem, lecsukódik már a szemem. És a tiéd? Nyitva atyám? Ha igen, ha talán… akkor boríts éjtakarót…

V. Varga TiborMind-egyre-megyMost ugrom. Megyek. Nem megyek? Ugrom?Visszalépett. Hazament. Next time, majd.Haj de jó is annak ki a mindegyre hajt.

 V. Varga TiborAz első slukk Az első slukk: leszívod.Minden olyan más. Bódulás,hanyatlás, egy új világ.Kinyílik egy új virág.Mámor. Ámor.És szívod tovább,égeti a torkod,tudod hogy létezel,csak benne, a füstben.Belülről csiklandoz,kívülről éget,ennek semmi…