V. Varga TiborAz első slukk
Az első slukk: leszívod.
Minden olyan más. Bódulás,
hanyatlás, egy új világ.
Kinyílik egy új virág.
Mámor. Ámor.
És szívod tovább,
égeti a torkod,
tudod hogy létezel,
csak benne, a füstben.
Belülről csiklandoz,
kívülről éget,
ennek semmi sem
vethet véget,
Beleivódik a kezedbe,
a körmöd alá megy,
s felszáll a fejedbe.
Kívánod, csinálnád,
de nem mindig megy,
S ha beteggé válsz:
dönthetsz. leteheted.
Én most rágyújtanék.
egy új szálra. Újraélni
a varázst. Hátha.
Tudom, hogy megint
minden olyan más lehet,
hogy beszippanthatnám
finom, füstös kezed,
belédivódnék, ahogy
a Te füstöd tapadna hajamra,
nem hagynám többé
magamat magamra,
magadat magadra.
Utolsó kommentek