V. Varga TiborÁLom
Van hogy eljátszom az álmot,
belefekszem, kihordom,
átélem, megeszem, kihányom.
Van hogy van három fiam
és három csodaszép leányom.
Az egyik mindig a legidősebb,
de van hogy mindegyik egy
és...
elalszom.
Néha csak égek a máglyán.
Máskor engem ér király kegy.
Elalszom. Felébredek. Egy
más világ van. Aztán ott is
lehajtom fejem, a sötét
másvilágban. Hol alszom most?
És hová ébredek, zavar
a téboly. Hol éljek igazán,
ha csak néha vagyok néhol?
Ébredezem. Lecsukom a szemem.
Játékba kezdek, és valamikor
nem jövök rá, hogy ez nem az.
Itt nem szabad, mert itt
minden hideg, rideg, pideg,
sideg, lideg. Itt nem játék
a szó. Itt az álom az
őrültnek való.
Utolsó kommentek