V. Varga TiborA hajléktalan lány
Egy naphosszú bókkal
meghajolt a világ előtt.
Utcája csöndes lett,
egy pillanatra megállt,
majd mindenki továbbindult,
csak a szél rezzentette meg
kicsit furcsán a fákat.
Ő arccal a föld felé,
homloka oly közel a véghez.
Néha dobnak valami pénzt
a fejéhez, de a legtöbben
csak fejbiccentve továbbsietnek,
tovább az álmok utcáján.
Egész nap, csak a fejében él
a hajléktalan lány.
Utolsó kommentek