V. Varga TiborAz ököl
Az ököl,
lesújtana, és le is sújt, roppan a csont.
Nem a csontnak kellett volna eltörnie,
hanem valami cserépnek, téglának, fadarabnak,
botnak, amit alátettek, amire a ráütöttél.
De a csont törött. Két ujj, két kézközép, véres,
felhasadt bőr, véraláfutás, egy halott csukló,
néhány elvesztegetett hét, ahogy viszket a gipsz
alatt, néhány kényelmetlen hét, ahogy nem
tudsz írni, néhány idegesítő hét, mert nagyon
hülye vagy, néhány önmarcangoló hét, mert
nagyon hülye vagy. És mindennek tetejébe,
az örök szégyen. Ami soha nem változik.
Hogy hülye vagy.
Utolsó kommentek