MyOTHERSIDE

V. Varga TiborÚj ruha   Vedd fel az új ruhád, Lélegezd be a textil gyári illatát, Fesd be a világot te-színűre. Aztán, ha végeztél, majd ülj le És csendben mondj el egy imát, Vagy  inkább add oda nekem a ruhád.

V. Varga TiborCsendesen   Indulj el, kezdd lassan, és úgy is fejezd be, ne siess. Érezzem a háton a vérző sebeket és Figyelj most arra, hogy soha ne legyen Annyira jó, amennyire jó lehetne, kicsivel Lejjebb, kicsivel feljebb, ott, nem, mégsem, Pont jó. Úgy.…

V. VargaTiborKártyás   Szétcsúszott sorsú hármasok, tízesek, csendéletszerű kusza, rendezetlen talon Állítsd élére őket, hangja legyen, keverj! – küldöm ezt valami univerzum urának, valami fucking laza mesterkártyásnak, valakinek ki felül van, a pakli tetején, felül…

V. Varga TiborGood night People. Shouting. I can hear some words, it’s a different language, it’s a different culture, it’s a different country. Country of shouting. Crowded bus, somebody, just hit me. Why? My wallet is stolen, they tore my clothes and they are shouting. Are…

V. Varga TiborReggelReggel van, még nem kelek fel,lesz még erre idő, időzz el velem a félálomban. Csendben, tagadd le a felkelő napot, hazudj a világnak. Most szép, nincs rajta repedés,a fény megtörik rajtunk, és én(talán az álmomban, talán az álmodban) kisöpröm arcodból a…

V. Varga TiborLevélLevél, távolról, messziről, fel az égbe, valakinek, lebonthatatlan falak kőművesének, végtelen pusztítónak. A levél majd halkan átlibben egy tüzes karikán, a hamvak talán az égbe szállnak, talán a földre hullnak. De neked szólnak a hamvak, a te bőrödre…

V. Varga TiborTúllenniTudja, hogy figyelsz,Neked írja ezt.Céllal, céltalanul,sorokat hegeszt,egymás után,kusza sorok,esetlen rímek,kifáradt torok.Hagyd, hadd írjon,ez maradt, ennyi,nem akar mára napra kimenni, és ott beleordítani a végtelenbe azt, hogy baszd meg, a múlt a jövő…

V. Varga TiborÁlom voltEgyütt. Új. Meghasonlott szerelem.Távol, egy új hazában, a régit elmostad,csillogva fekszik az emlékszárítón,élesek a kések, véresek a vérek,az italok mind vízből vannak, olyantiszta itt minden, lehetett volna ezolyan jó, mint még soha.…

V. Varga TiborTitok Vékony papírszalag,rajta ujjlenyomatok,kinyomozható szavak,szárad a tinta, titok készül.Talán összetekerhetnéd,nekem, vagy magadnak.Azt hittem, végre itt lesz.De nem, te odaraktad.Csalódás, csak megszáradttinta, ráncos, öreg, üres,el nem hitt szavak.Ami…

V. Varga TiborHátraA hátad mögé nézvecsak a teret látod,azt nem, mi van mögötte,lehajolsz egy kőért,eldobnád messzire.A kő az éjszakábansivít, végtelennektűnő, néma pillanat,visszafordulsz, talánmég valami megmaradt.Elhúzódik minden,szétnyílik a világ,Egy pillanatra…

V. Varga TiborTalán ez egy olyan ima...Talán ez egy olyan ima,ami feljebb száll a szokottnál,csak kiejted a szót, kiejted a zsákbólkölcsönszavakat kéregetsz mástól,elhagyod magad, kívül vagy az űrön.Kívül vagy mindenen, látod önmagadés ez az ima az, ami örökre…

V. Varga TiborBudapest Look at that window Feel the great distance, multiply it with infinity. The city, the lens of my glass, an abandoned ship full of thoughts a city I will leave, a city who is You somehow. Air, just breath me in, inhale the moment. I will miss You, that…

V. Varga TiborVillamoshalálCsilingel, fékez, megreng a föld.Bedől a kanyarba a villamos,egyre gyorsabban lassul a világ.Mígnem megáll, elhalványul,Nem marad más, csak a halálsárga teste, egy jövő nélküliCombino, egy úr aki vezette,s száz meg száz utas. Gondolatoknélkül, üresen…

V. Varga TiborÁlomcsapda Álmodd meg azt, hogynem álmodsz semmit,hogy az éter közepénszámolod a mennyit,és ha elfogy, felébredszés egy másik álombakelsz bele, nyúlóstésztává válva leszelálomkenyér bele.

V. Varga TiborAz ismeretlen holdba tekintve Egy kráterbe nézel és tudod:Ez most valaminek a helye.Talán Neked, talán egy égi testnek lesz ma új neve.

V. Varga TiborEsikAz ablak alatt húzott el az esőverte autóbusz,Az ablakon csorogtak kövér esőcseppek.És a cseppekben megannyi Föld-glóbusz,Összeálltak, érré duzzadva a földre estek,S a rengeteg bolygó a könnyekben ázvaÖntudatlanul sordódva az elmúlás felé,Koszos, szürke…

V. Varga TiborHiú remény UtcaA Hiú remény Utcaén szám alattkivirágzott egybuta gondolat.Nekidőltem,megöleltem,s ő megragadtatorkomat. Aztán elbújtam.Szégyenemben.Nézd, most egyúj álcám van.Abban sírokközszemlére a megfojtott vágyaklerombolt házában.

V. Varga TiborAz útHa marionettnek érezném magam,már rég alattad állnék, magamra hurkolnámaz összes zsineget. Táncolnék alattad,várnám hogy rángasd a madzagot... De nem vagyok. Most inkábbKidobnám a szemétbe az összes maszlagot,Megenném a maradékokat,felfalnám a felesleges…

V. Varga TiborMozgásbanHa tudnád hogy hozzád száll fela füst, az ábránd, a gondolat... A gondolat, az ábránd, a füstmarkolássza torkomat,torkomat markolássza,rekedt hangon elfullad,elfulladt hagján rekedtsóhajok jutnak ki a térbea tér végtelenjébe, odaahol senki sem volt…

V. Varga TiborIma a múlt hazugságaihoz Köszönöm neked hogy felkeltettél,átaludtam volna a napot,Köszönöm hogy mikor halódtam,nem küldtél hozzám papot,Köszönöm hogy neked gyónhattam,egyenesen neked,Köszönöm hogy felnevelhettemjövő-gyermeked,Köszönöm hogy most…

 V. Varga TiborVégre Most belédhasít, már rég vége.Csak fekszel, halva-élveújra semmit sem értve, két kézzel markolva  a légüres égbe.Tudod hogy mostantólmás lesz. Más lesz. És most könnyek peregnek,az arcodba égve.

V. Varga TiborVan egy sugárVan egy sugár,nem ismeri a többit, viszont őt mindenki ismeri,azaz csak azt hiszik hogy ismerik, mert igazából nem,igazából senki sem tudja mivégre van itt, mit csinál,mi a lényege, miből van, mi a célja, és főleg, mit akarvele, veled, velem, belecsapott a…

V. Varga TiborBorús időbenBorús időben a szemedbe néz.Kiolvasod szeméből a magányt.Talán rájössz, hogy ő, aki egyébkéntTe vagy a hetesbusz koszos ablakán,egyszerre ülsz a szakadt bőrülésen,és egy mocskos padon, a blahán.Rájössz, talán.

V. Varga TiborMegszólal a jövőMegszólal az jövő,talán ismeritek, talán nem, van az az érzés,amikor behunyod a szemed és egészen kristályosan,pontosan, tisztán látod mi lesz, és kinyitod a szemed,visszacsöppensz a valóságba, megint hideg az idő,elhagyott a biztonság, megfagyott a…

V. Varga TiborPótolni az űrtPótolni az űrt. Kinyitok egy könyvet.Olvasom a semmit, letörlöm a könnyet,Olvadnak a sorok, homályos az egész,Messze vagy te kiszakított csonka rész.Messze vagy, és azt sem tudom hol.Van valami fogalmad – így távolról –hogy merre mozog bennem…