V. Varga TiborHátra
A hátad mögé nézve
csak a teret látod,
azt nem, mi van mögötte,
lehajolsz egy kőért,
eldobnád messzire.
A kő az éjszakában
sivít, végtelennek
tűnő, néma pillanat,
visszafordulsz, talán
még valami megmaradt.
Elhúzódik minden,
szétnyílik a világ,
Egy pillanatra megállok,
a hátam mögé nézve
csak egy teret látok.
Utolsó kommentek