V. Varga TiborCsendesen
Indulj el, kezdd lassan, és úgy is fejezd be, ne siess.
Érezzem a háton a vérző sebeket és
Figyelj most arra, hogy soha ne legyen
Annyira jó, amennyire jó lehetne, kicsivel
Lejjebb, kicsivel feljebb, ott, nem, mégsem,
Pont jó. Úgy. Csendesen.
Beállt a világ, lassú hullámmozgásban
Egy most a kettő, te és én, énte, teén,
Talán a pokol legalján, talán a menny legtetején,
Talán a kettő között félúton, egy ágyon,
Ami egyikünké sem. Ne gondolkodj, hallom.
Pont jó. Úgy. Csendesen.
Benned vagyok, részegen, de színjózanon
Átélek minden zizzenést, kiélesedett
A tér, és hallom ahogy zubog benned a vér,
És amikor hozzámér a fogad? A hajad? A
Kezed? Vagy... nem számít. Most semmi sem.
Pont jó. Úgy. Csendesen.
Utolsó kommentek