V. Varga TiborPótolni az űrt
Pótolni az űrt. Kinyitok egy könyvet.
Olvasom a semmit, letörlöm a könnyet,
Olvadnak a sorok, homályos az egész,
Messze vagy te kiszakított csonka rész.
Messze vagy, és azt sem tudom hol.
Van valami fogalmad – így távolról –
hogy merre mozog bennem az élet?
Hogy a szívemnek hiányzik a véred?
Összeáll néhány hanggá a néma csend,
tudom, ez megint nemet jelent.
Hagyom hát. Hátradőlök, erősen fogom,
ha szorítom tán nem vérzik nagyon.
Utolsó kommentek