V. Varga TiborTúllenni
Tudja, hogy figyelsz,
Neked írja ezt.
Céllal, céltalanul,
sorokat hegeszt,
egymás után,
kusza sorok,
esetlen rímek,
kifáradt torok.
Hagyd, hadd írjon,
ez maradt, ennyi,
nem akar már
a napra kimenni,
és ott beleordítani a végtelenbe azt, hogy baszd meg, a múlt a jövő és a jövő a múlt, history repeats itself, miért nem láttam előre, és potyognak a könnyei, és fuldokolva ordít, fehér, hangtalan ordítás, és csak az hallja, aki érti, csak az érti, aki tudja, és csak az tudja, aki átélte, és csak az élte át, aki ő maga, ordít, suttog, néma. Csend. Egy csepp bölcsesség, hiányzott? Egy csepp a tegnapból a mához.
így csak ír,
íróasztal, fiókok,
gyűrött lapok, sorok,
esetlen rímek,
elapadt könnyek,
félredobott könyvek,
ez maradt, ennyi.
nem akar már
a napra kimenni.
Utolsó kommentek