V. Varga TiborInsomnia
Megbántam hogy kimozdultam,
Az ágyamban a helyem,
Egy újabb átszendvedett éjjel
Izzadt fekhelyemen.
Napok óta itt, napok óta fenn,
Kizökkentett a felfoghatatlan.
Lehunyom a szemem.
Várok. Talán nem jut eszembe
Semmi és lassan vége,
Néhány óra álmot lopok
Az üresség helyére.
Várok. Fékeveszett gondolatok
Cikáznak össze vissza,
Megadom magam magamnak,
Egy cigaretta hajnali négykor
Vacogva, majd nekikezdek
egy álmatlan dalnak.
Utolsó kommentek