V. Varga TiborIdőbilincs
Hétről hétre várok,
Várok arra, ami nincs.
Vérző csuklómon lötyög
Egy önként viselt bilincs.
Rozsdás, idő-ette fémből
Kovácsoltad nekem,
Azt súgtad fülembe –
Ha akarom, viselhetem.
Csontig hatol a fém,
Fáj, de vele élek a mában,
Időbilincsben, várva,
A semmi fogságában.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek