V. Varga TiborAdj egy szilánkot
Jött pár véletlen sejt, és lett belőlük: Élet.
Ó, semmi... Talán mindegy kivé lett.
Zajtalanul, halkan sírva tele az anyaméhet
Sajgó szívbe, a múltba és a jövőbe tépett.
Eképpen látott meg először fényt, s érett
Fővel is végig látta ez első emléket.
Alszik. Már oly nagyon rég hazatévedt,
Teli koponya s néhány kanóc, halálba révedt
Tekintet. Két szem. Üreges. Ma feléledt.
Itt van, felébredt, és köszönt engem. Téged.
Leróhatatlan tisztelet jár Neki. Neki tényleg.
Adj erőt! Adj csontot! Egy szilánkot. Kérlek.
Utolsó kommentek