V. Varga TiborLábosban
Benn vagyok.
Pár száz fok
Égeti a talpam,
És nyomorult
Visszhangban
Magamba olvadok.
Megyek össze,
Zsugorodom.
Ráncos bőröm
Kegyelemért nyög,
Fulladó torkom
Értetek köhög.
Aztán lassan
Már alaktalan
Alakban rájövök,
Hogy sokkal
Rosszabb börtönök
Lakója voltam,
És így holtan
Leszek szabad.
Hát le a fedőt!
Szagold be az
Elfőtt felhőt,
A párolgó havat,
Szagold be
A szénné égett
Magamat,
Szagold be
A szénné égett
Múltamat.
Utolsó kommentek