V. Varga TiborZene
Egy elcsúszott ujj miatt odébbírt hangjegy vitt diszharmóniát a készülő műbe, valami ott megakadt, de soha senki nem gondolta, hogy hiba történt. Amikor az ivóban a lemez az elcsalinkázott hanghoz ért megállt a levegő, az emberek egy pillanatra összenéztek, nem értve mi az ami kizökkentette őket. Barátságok születtek az apró hibából, néhányan csak egymásra villantottak egy félmosolyt. Férjek csalták meg feleségüket a disszonáns másodperc miatt, unott hivatalnokok döntöttek úgy, hogy a vízbe ugranak. Voltak költők, akiknek meg kellett hallgatniuk a felvételt ahhoz, hogy ihletet kapjanak; ők maguk sem tudták miért, de legjobb és legrosszabb verseik ebben a dalban fogantak. Nem értették, nem érezték. Nem tudták miért, nem akarták tudni, a zene pedig – ahogy ezt egy zenének illik – hullámzott tovább, hiszen a régi bakelitet még pörgette a fáradt lemezjátszó. Talán ő volt az egyetlen aki értette mi történt, de ő is csak addig amíg el nem rágta a szú.
Utolsó kommentek