Bata Gábor - Minden csak komédia
Minden csak komédia
Néha nagy elfojtott sikoltás tép belül
Minden látszatbékén, örömön felül
Ez nem a pillanat feltörő dühe.
Nem. Nem a szem a lélek tükre.
Mindenem mutatvány, vérem a játék
Nekem a színlelés ismerős tájék.
Lassacskán legyőztem, szunnyad az átok
De csak egy szikra mit mindenkor várok.
A bennem dübörgő vulkán elsöprő
Félek vad dühöm járvány s fertőző
A négy lovas a Végén lakik itt mélyen
Itt vannak nem mennek akárhogy kértem
Egyszer eljönnek rémísztő gyötrelem
Elviszik kit addig magamhoz öleltem.
Sivár, torz lelkembe vissza nem térnek
Mit akartak, addigra mindent elértek
Ki leszek nélkülük? De velük ki vagyok?
Éntőlem jobb ha nagyon is tartotok.
De várom a megváltást hogy egyszer kiderül
Nem a gyámoltalan az aki megbékül:
Az hős csak igazán ki tudja, hogy menekül.
Utolsó kommentek