V. Varga TiborOtthon

Tudod, éjjel hazaértem,

De nem otthon volt a haza.

Legalábbis annak a réginek...

Az otthonnak semmiképpen

Nem volt otthonszaga.

Olyan volt, mint egy kés,

Ami csak úgy elveszti élét,

Ami lassan várja a végét.

Lassan, de biztosan kopik.

Kopik az él, már alig él,

De még mindig van pár rész,

Ahol képes vágni. Na ilyen

Volt az otthon, funkcióit

Néhol lassan, néhol gyorsan,

de vesztő süllyedő hajó.

Ami mindig itt lesz. Ha jó,

Ha már olyanná válik, mint

Az élettelen kés. Kérdem én,

Ez mindenhol így van?

Mindenhol más lesz a szaga?

Kedves régi barát,

Sírni támad kedvem,

Jajj, otthon, gyere haza...