Akár egy átszerelmeskedett éjszaka után
az elázott paplan illata,
Akár egy megtermékenyítetlenül álló
magányos, lassú almafa,
Törékeny békét szül a béke,
csüng cseppnyi vízként éretlenül gyümölcse,
madárka rebben fel ágai közt,
és visszanéz : mondd, drága fa, gyűlölsze-e?
oly izgató és beteljesületlen
a fából szálló ezernyi pára illata,
Halhatatlanul küzködik a nyárral
az almafa.
Utolsó kommentek