Varga TiborKifordítva
I.
Annyira olyan ez
Mintha nem is volna
Hátradőlve,
A levegőt kifújva
Gondtalan,
Gondolattalan
Nézed. Mindennek vége.
Felolvad a lámpa fénye,
És vele fagy a sötét.
II.
Párhuzamos inverz világ
Felégeti minden hibád
Csodálva a csontjaidat
Új szövetből, új ínakból
Ver most hidat.
Kifordítva szégyenfoltok
Mocskos posztóját
Tökéletes alakot gondolva...
Annyira olyan ez
Mintha nem is volna.
Utolsó kommentek