V. Varga TiborAjtók mögül
Lepergett előttem életem filmje,
Gondolkozom tetszett e amit láttam.
Vajon kit nyűgöz le éppen ami itt van,
Rajtam, holmi régről hozott, szakadt hátizsákban.
Belenyúlok, emlékeket forgatok, ízlelek. Inkább ezt, minthogy megint téged nézzelek, mert amit kézzel fogok, ami már nincs, de mégis van, mert volt, még az is jobb annál, mint amikor hátat fordítasz nekem, elvonulsz, nem nézel vissza, mikor az utolsó atomod tűnik el valami ajtó mögött, ha tudna kanyarodni a tekintet, örökre téged követne.
De nem kanyarodik, egyenes, mint minden az életben,
Az idő sétál, te ajtók mögül, szánakozva, nem velem,
Álmaimban csúfolódva
Kacagsz néhány életen.
Utolsó kommentek