Bata Gábor: Áldozom
-Fránya betegség hagyj már el engemet
Fáradtan a költő ekképpen merengett
Únta már a dolgot szobájában magán
Üldögélt, gondolta meghallgatják. Talán.
Valaki csak felfigyel hangjára odafent,
Felállt, s a tükörhöz csendesen odament
-Elkoptam. Nem vagyok már igazán.
Sóhajtotta. -Éreztem ezt, ígyaztán
Nem lep meg, csakhát kellemetlen,
Hogy tegnap még fellelhettem
Sok szépet legalább itt belül.
Hallgatódzik. Némán leül.
Semmi.
Kong a csend.
-Hahó! Van valaki idebenn?
Van?
Valaki?
Ide.
Semmi kétség, üres minden.
-Nem hallgat meg senki.
Ideje hát lantom letenni.
Elpusztít gaz nátha kórja,
Kaszája a halált szórja,
Temetésem harmadnapra várjátok,
Beteg testem koporsóba zárjátok,
Ne kelljen már feljönnöm se onnan,
Ne legyen már részem földi gondban.
Ezzel véget ér az átok hátha,
Nem lesz a Földön többé nátha.
Utolsó kommentek