V. Varga TiborTükörképem
Tegnap hazaérve
A lépcsőn fölfele
láttam meg
A szobámban ülve
Tükörképemet.
Reggelről maradhatott,
A fürdőszobából,
Ezt látni lehetett
Fáradt szeméből,
Elaludt tükörhajából.
Ült az ágyamon és
Bennem olvasott.
Néha kitépett egy
Tükörkönyvlapot:
Gyűlölte a szégyent,
Mint minden tükörkép.
Tükörmáglyát rakott,
És nézte ahogy ég.
Egyszer aztán ráunt,
Rádobta az egészet.
Millió kis szégyenszilánk
Csilingelve égett...
Túl magasra nyúlt.
Csillámfüstbe olvadt
Az egész rohadt múlt.
Egyszer aztán felnézett,
És meglátott engem,
Majd halvány mosollyal
Felolvadt az ablaküvegben.
Utolsó kommentek