V. Varga TiborLéleképzavar

Egyedül vagyok?

Csendül az üveg.

Majd csend ül rám.

Egy csepp gördül épp

A flaska homlokán.

Izzad az asztalra?

Én öntöttem ki?

Egyedül vagyok.

Elpazarolt gondolat

Most Mindenki.

Feltörlöm, itatom.

A foltom, majd magam.

Egyedül vagyok.

Körben a négy falam,

Asztal, üres

Üres, üveg.

Üveg, pohár.

Pohár, tele.

Benne kilökődött

Életnyi fájdalomnak

Bűzös lehellete.

Lassan fogy a lé,

Ahogy telik az idő,

Lenyelt önmagam

savanyú kortyaiban

Látom ahogy

Törli a foltot. Ő.

Egyedül van...

de ott vagyok vele.

Magányos estén,

én, önmagam istene.