V. Varga TiborŐsz
A semmit termő fa
és én vagyunk a kertben.
Csak állunk a fűben,
Magányunkban, csendben.
Nem lát minket senki,
és ha széthajtanád a bokrokat
talán fel sem tűnnénk.
Halvány szellő, csípős nap.
Szemem forrás könnye
levegőt harap.
Kívül csönd van, mert
Belül nincs senki.
Tán néhány
elszáradt levél.
Megzizzenek ágaid.
Közeleg a tél.
Utolsó kommentek