Bata Gábor: Menj

Tépkedem az út szélén a kórót

Keresgélem hátha nő virág.

Nem találok már szőlőt se szólót,

Csengő Barack mondd Téged benn mi rág?

Szép voltam s bohó

Szirmaimba vettem

Viharban mint szélfogó

Menedéke lettem.

Kicsi volt még. Fázott.

Kérte hadd maradjon

Az esőben megázott

Kicsit megszáradjon.

Hagytam és ő itt maradt

Enyém lett és én övé

Bányásznak egy szép smaragd

Nem engedtem el többé.

Azt gondoltam én fogom

Én tartom őt vissza

Dehát van rá jó okom

Nektáromat elissza.

Felnőttem s ím ragyogok

Ha nap süt e világra

Csengő hangon dalolok

De szívem rég kirágta.

Nem engedem nem lehet

Többé én is Ő vagyok

Ha kibújik belőlem

Már nem vethetek új magot.

Én nem tartalak elmehetsz

Tőlem bármit megtehetsz

De szívem kongó termeit

Titkos varázskertjeit

Csak Te töltöd be ezután.