V. Varga TiborA hosszú séták városa
A hosszú séták városában az ablakokat nézegetem.
Szögletes árnyak, napsütésben csillogó kristály,
Kettéhasadt szívek, színházéletek, sok lehúzott roló,
Behúzott függöny, elsötétített jelen, fekete időtlen táj.
A testem már megszokta a hideget, eggyé olvadtam
A faggyal, együtt olvadtam a hóval, most nap cirógatja arcom.
Átfúj a szél, itt mindig fúj, már alig érzem, szelíden átölel.
Barangolok napsütötte, vagy árnyas utcákon, sétálva alszom.
Csoszogva macskakövön, vagy vakok bordás útjelzőjén,
Vörös téglákon, salakon, füves parkon át... céltalanul, általában.
Csak a következő lépésre figyelek, tovább nincs,
Messzebbre nem kell néznem a hosszú séták városában.
Malmö, 2012 április 7.
Utolsó kommentek