V. Varga TiborZuhanás
Időben szólt, mégsem mentem,
Ami itt volt, pár hangjegy, egy félbe tört csók,
Egy tompa kréta és keményre fagyott víz,
Mindet zsebretettem. Elhagyott a szerencse,
Mások után kapkodok, azt hiszem bölccsé tesz
A magány, pedig csak egy hatalmas fúrófej
Üt lukat hangtalanul, láthatatlanul az életemen.
Ne gyere közel, rejtély fertőz e a kezem.
Utolsó kommentek