Bata Gábor - Manderley-ház
Úgy sértett e jégmosoly és csak ő nézett így!
Suttogó percek rebbenő árnyalak
Köröttem holt lelkek szárnyalnak
Suhanó csend néma szoba
Álmom riadtan rebben tova
Szorítom magamhoz kedvesem
Nem adom nem veszi el senki sem.
Miért hűl ki a kezem? Miért remegek?
Haláltáncban surrogó dalok rebbennek
Fülemben cseng. Meghalt ő…. Megfulladt.
Végtelen éj. Nem hiszem, hogy elmúlhat.
Hallgatom, hogy sóhajt e még
Kerülget vad hideglelés.
De megérzem aztán szíve dobban
Megnyugvás tüze szívembe lobban.
Készen állj…
Jöjj szörnyű az éj…
A halálnak terád ma van ideje….
Manderley-ház
2012.01.16. 16:09 | Tirgit | Szólj hozzá!
Címkék: vers bata gábor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://myotherside.blog.hu/api/trackback/id/tr953555661
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek