V. Varga TiborKépzeld el
Képzeld el,
hogy csak mész az utcán,
szokásos gondolataidban tipródva,
mindennapos utadon.
Töprengsz a huzaton,
töprengsz a semmin.
Elhúz egy villamos melletted,
elhúz egy vonat haza.
Nézel előre, nézed az elmosódott tájat.
Csíp a szemed, estére mindig elfárad.
Becsukod. Kinyitod. Csíp.
Még mindig, most se más.
Mókuskerékbe szorítva
egy álomban bátran,
de az életben soha.
Ki tudnál törni.
Nem fogsz.
Az élet ha feléledt,
Te savanyú álmodban maradsz,
minden a te némaságodtól rekedt.
Képzelet.
Képzeld el,
mert csak ez maradt neked.
Utolsó kommentek