V. Varga TiborKavalkád
Lassabban, csendesen.
Kileng a falióra, az egész mozog.
A padlón pihennek
fáradt, régi madzagok.
Csend van. Minden forró.
Harapsz, vagy alszol,
Kifolyt a tej, mozgásban a lábos,
Mellette az étkező
Csurom könnyben. Álmos
könyvek, sűrű tinta,
részeg, tiszta fehér ruha
egy szárítón ringna.
Ne teregess, inkább
eregesd rám magad,
Ordítva és sírva
élvezd a magányt,
mellettem itatva fel
A gyönyörű perceket.
Szösszenet. Pormacska.
A sarokból a légbe száll.
A diadalmas falióra
Szépen lassan visszaáll.
Csendesen, lassabban,
Szakítsunk szét mindent.
Szakítalak Téged is,
a lelkeden is vérzel.
Szerelmes vagy. Normális,
Hogy ennyi mindent érzel.
Utolsó kommentek