V. Varga TiborA kába éjszakába

Izzadt álmomból

Ébredő való,

Terjed a szobámban,

Mint a kanyaró.

S mint a kanyaró terjed

Csuromvizes testemen

Az átázott takaró.

Lehúzott ágyneműm

A jövőért ordít,

Ordít a jövőért,

Fejhangon sikít

A kába éjszakába.

A kurva életbe,

Ízlelgetem számat,

Számat ízlelgetem és

Keserűn köpöm ki

Az összegyűlt nyálat.

Benne van minden,

Ami éjszaka gyűlt,

De gyűjtöm az újabb

Köpésre az űrt.

Próbálom kiadni.

Mindent ami semmi,

Kiadni próbálom

Kiadni, csak kiadni

A kába éjszakába.

Izzadtan, szárazan,

Hahh, mint egy

Folttalan pepita,

Pepita folttalan,

Állok az erkélyen,

Az erkélyen állok,

Magamban, az agyamban

Ideget darálok.

Felaprít az éjjeli átok,

És egyet én is kiáltok

A kába éjszakába.

Úgysem hallják,

Gondolom, gombolom

A meztelen testem,

Testem meztelen,

Kivetkőzöm magamból,

Magamba metszem

Kés helyett kezemet,

Dúsan erezett

Tüdőmből préselek

Préselek tüdőmből

Éjjeli lelkeket,

Hanglelkeket,

Bele, oda, vissza

A kába éjszakába.

A kába éjszakába

Olvadtam én is,

Olvadt a hangom,

És olvadt a vér is,

Mégis megfordulok,

Friss ágyneműmbe,

Párnanyaméhbe bújok,

És ráncos homlokkal,

Remegő végtagokkal,

Rúgok egyet a mába.

Félek. Élek. Félek.

A sötét álmot, éjjelt

Ráhagyom másra.

Alszom, most alszom...

csak ne keltsetek...

És álmomat éberen

nem várva

Zokogok párnámba.

Kint sokévnyi kiáltás

Bolyong. Bolyong,

Bolyong a kába éjszakába.